Kedves Hilda Néni, Laci Bácsi, Tisztelt Tanári Kar!

Engedjék meg, hogy félig ismeretlenül (azért félig, mert én nagyon is ismerem Önöket, míg Önök engem nem) köszönetet mondjak pedagógiai munkájukért. A tárgyi tudás a tanárok esetében alap követelmény, ezért erről nem is beszélnék. Azonban az, amit a gyerekek egészséges lelki és szellemi fejlődése érdekében kifejtettek az fantasztikus. (X) nagymamája vagyok és tudom, hogy az unokám igen csak igénybe vette az egyetemen tanított és nem tanított módszereket ahhoz, hogy egy antiszociális, öntörvényű, ámde jó eszű gyerekből gondolkodó, érző szívű, a világ iránt érdeklődő közösségi embert faragjanak. Lássuk be, ez nem kis teljesítmény. Ehhez kellett egy olyan iskola, mint amilyen a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium, kellettek olyan tanárok, akik a szabad idejükben is a tanítványaikkal éltek együtt, példát mutattak és kellett olyan vezető, aki ezt engedte, támogatta. Kívánok Önöknek nagyon jó egészséget ahhoz, hogy az unokám utáni évfolyamok is élvezhessék ezt az egészséges, bátor szellemiséget, amit a gimnázium képvisel, és aminek következtében sok nebulóból válhat igazi EMBER.

Tisztelettel (de tényleg) és őszinte hálával

egy nagymama