Kedves Egybegyűltek; kollégák, barátok, családtagok, társak, jó pajtások!

Szíves szóval és csengő dallal fogadjuk a mai karácsonyi koncertre érkezőket, akik velünk együtt várják advent negyedik vasárnapját, a szenteste előtti utolsót. A szereplők arcán lázas izgalom, a felkészítő tanárokban a várakozás feszültsége, a szervezők kezében a kellékek, a gazdag műsor terve. Erről szól ez az este; meglepetést, örömet szerezni mindazoknak, akik kedves invitálásunkra eljöttek körünkbe.

Miért jó az, ha örömet szerezhetünk?  Miért kell a léleknek az öröm íze, a boldogság mámora? Mert annyira kevés jut belőle, mert olyan sokan nem érezhetik, mert nincs, akinek odaadhatnánk a lelkünk egy darabját. Mert gyakran idegenként élünk egymás mellett, nem fordulunk valódi érdeklődéssel a másik felé, mert mindig én-nel kezdjük a mondatot… Harsog a világ körülöttünk, a csendnek nincs hangja, csak a dübörgés dobol a fülünkben.

Ám van egy egyházi ünnep, a karácsony, amikor megszülethet az áhítatos csönd a templomokban, az otthonokban, a lelkekben, ha akarjuk. Ha gyerekeinknek mesélünk a régi karácsonyokról, a kis Jézus születéséről, a csodálatosan illatozó süteményekről, a készülődés izgalmairól, az elrejtett ajándékokról és mindenről, ami máskor nem tűnik annyira fontosnak.

Mesélni, beszélgetni csak nyugalomban és szeretetben lehet. Mosolyogva, kedvesen, a pillanat varázsát átélve.

A gyerekeknek a karácsony a legszebb ünnep, mert együtt lehet a család, talán béke van, és az ajándékok minden korábbi szülői szidásért kárpótolnak.  A karácsonyok a gyerekek miatt a szülőknek a legfontosabbak, mert a kicsik ekkor tanulják meg, milyen is lesz az ő majdani családjukban ez az ünnep. A karácsony az iskolában a legeslegfontosabb, mert a téli szünet beköszöntét jelzi, a tanulásmentes napokat, a gyorsan elröppenő szünidei heteket ígéri.

Ez az ünnep a jókívánságoké. Az utcán az ismerősök „Boldog karácsonyt!” kívánva köszöntik egymást, vásárlás után még rá is mosolygunk az eladóra ezekkel a szavakkal, képeslapok és üzenetek sokasága repül a levegőben. Mit is kívánhatnék én a Csokonai Gimnázium kis-és nagydiákjainak, a kedves szülőknek, kollégáimnak ezen a 20. karácsonyon, a jubileumi rendezvények záró eseményén?

Töretlen kitartást a hétköznapi munkában, ehhez elszántságot, lendületet és jó kedvet, majd az elért sikerek feletti elégedettséget, de nem megelégedést. Karácsony alkalmából kívánok békességet, szeretet, jó szót mindenkinek.

A muzsika jobbá tesz. A dal madárrá avat - Weöres Sándorral szólva. Ezen az estén repüljünk együtt a „dalnak lenge szárnyán”…

2009. karácsonyán

Borosné dr. Kézy Zsuzsanna
igazgató